Gumi féreg a zsákmányban. Milyen szabadon élő fonálférgek?


A világító férgek bedrogozzák áldozataikat Harkányi Árpád Mindezt csak azért láthattuk, mert egyszer egy új-zélandi farmer fát keresett a kutyájával az erdőben. Kalandjaink már Új-Zéland déli szigetének északi bejáratánál elkezdődtek. A szárazföld felől érkező Buller folyó völgye ma is vadregényes, pláne ha hozzáképzeljük, micsoda élet lehetett itt az as évek végén, az aranyláz idején. Állítólag még ma is találni itt gumi féreg a zsákmányban, de egyre kevésbé éri meg kitermelni.

Ma már csak kecskéket tart és zöldségeket termeszt, és örömmel biztosít sátorhelyet a völgyön áthaladó kerékpáros túrázóknak.

Férgek kezelése szirupban

Amikor megvette a földet, felajánlották neki, hogy felforgatják az egészet a benne található, feltehetően nem kis mennyiségű arany reményében, de Bob nem állt kötélnek.

Nem akart mást, csak békét és nyugalmat, a pénz már nem érdekli. Békéből és nyugalomból tényleg nem volt hiány a farmján, ezt magunk is megtapasztalhattuk. Például a bushbath formájában, amely szó szerinti fordításban bokorfürdőt jelent, ám valójában fantasztikus formája a lazításnak.

Egy aládúcolt öreg vaskád alá befűtenek fával vagy gázzal, belevezetik az egyik közeli patak vizét, majd mikor elérte a kellő hőfokot, belefekszenek.

  • A helminták jelenléte a székletben
  • Hogyan másznak ki pinwormok éjszaka

Óriási élmény volt a tejút fénye alatt fürdőzni az éjszakában, felemelő befejezése a napnak, amelyen 80 kilométert tudtunk magunk mögött. Don, a hiperaktív rendőr Másnap újabb 80 kilométer bringázás után érkeztünk Westportba, a fős, álmos településre, amelynek környéke viszont rengeteg érdekességet tartogatott.

Megint egy warmshowerses ismerősnél kaptunk menedéket, ezúttal egy hiperaktív, kicsit zakkant rendőrnél. Amikor Don meghallotta, hogy még sosem láttunk vadon élő fókákat, azonnal kivitt minket a várostól 15 kilométerre, nyugatra található Cape Foulwind nevű szirtekhez.

Gyönyörűen kiépített sétányon indultunk el a naplemente fényeinél. A szirtek fölé épített teraszról lesni a lenti sziklákon lustán sütkérező fókacsaládokat már önmagában nagyszerű élmény volt. Ám Don nem elégedett meg ennyivel. Letértünk a sétányról, és a bokrok között találtuk magunkat, majd egy sziklatörmelékes meredélyen bukdácsoltunk lefelé.

Lefelé menet a fókák szirtjéhezForrás: Harkányi Árpád Egészen a szirtekig ereszkedtünk, ahonnan testközelből figyelhettük a fókák nem túl mozgalmas életét.

gumi féreg a zsákmányban

Esetlenül tébláboltak a sziklákon, vagy álmosan forgatták maguk alá a végtagjaikat, hogy kényelmesebben tudjanak szunyókálni. Aztán amikor észrevettek minket, vészkiáltásokkal indultak a tenger felé. Hamarosan már csak a vízben csodálhattuk őket tovább. Barátunk másnap sem hagyott minket sokáig pihenni.

Öt perc múlva már a Buller folyó torkolatánál találtuk magunkat, Zita Don mellett egy kétszemélyes sportkajakban, én pedig mögöttük egymagamban. Nem volt könnyű dolgom, alig bírtam tartani a tempót. Don és felesége, Robyn ugyanis többszörös adventure racing bajnokok. Ez a kajakozást, gumi féreg a zsákmányban, úszást, tájékozódást és más egyebet is magában foglaló sport nagyon népszerű Új-Zélandon.

gumi féreg a zsákmányban

Épp apály volt, a Buller folyón leúszó faágak a part mentén végtelen hosszú barikádot alkottak, ahogy a tenger visszahúzódott. Az új-zélandi köznyelvet idézve barbizni, vagyis barbecue-zni jöttünk a strandra. Magyarul tábortüzet rakni, és grillrácson sütögetni. Ehhez a partra vetett uszadékfa egy évezredre is elegendő tűzifát biztosított.

A fákból először szélárnyékot, majd tábortüzet építettünk a homokban, végül a parázson kolbászokat sütögettünk, amelyeket salátával és mustárral kiflikbe pakoltuk, és ciderrel öblítettük le.

gumi féreg a zsákmányban

Kisvasúttal az Elveszett Világba A következő délelőtt már indultunk is tovább, mert egy különösen izgalmasnak ígérkező programot találtunk a neten. A 25 kilométerre fekvő Charlstonig bicikliztünk, ahol Geoff, az Underworld Adventures egyik vezető barlangásza fogadott minket. Gyors regisztrálást követően megtudtuk, hogy az általunk kinézett program legalább négyórás lesz, ezért mielőtt nekiálltunk átöltözni a neoprén ruhába, bevágtunk egy rögtönzött ebédet.

Nyolc-tíz társunkkal együtt buszra szálltunk, amely a Nile folyó völgyébe vitt minket. Nem, ez nem az a Nílus, azt ugyanis River Nile-nek hívják, ez viszont a Nile River — igazított el minket a túravezető hölgy, aki egyúttal a buszt is vezette, először a farmok közt, majd az őserdőszerű vadonban. Öt perccel később leszállunk a buszról, hogy egy helyi kisvasútra szálljunk át.

Testméretek a kerek féreg

Már ez a kétvágányos bonszai-vasútállomás is olyan elképesztő gumi féreg a zsákmányban állt, hogy körbe-körbe rohangáltam a környékén, és fülig érő szájjal fényképeztem, ami csak a szemem elé került. Kisvasúttal indultunk az esőerdőbeFotó: Underworld Adventures A vonatút körülbelül 15 percet vett igénybe, de csak azért, mert a keskeny nyomtávú, nem éppen makulátlan minőségű pályán éppen csak döcögni volt képes a kis szerelvény.

Így viszont legalább férgek üzenet időnk megcsodálni a körülöttünk elterülő tájat. A mozdonyt is ugyanaz a hölgy vezette, aki a buszunkat, közben pedig a hangosbemondón keresztül elmesélte, hogy a barlang, ahová tartunk, a mészkőbarlangok időszámítása szerint még csecsemőnek számít.

A vonatsíneket eredetileg a fakitermeléshez fektették le, de a völgy ma már a Paparoa Nemzeti Park része, ezért védelmet élvez minden komolyabb emberi beavatkozástól. A táj időtlen szépségét többek között a BBC is felfedezte, pontosan ezen a helyen forgatták ugyanis Az Elveszett Világ című dinoszauruszos kalandfilm számos jelenetét.

Ahogy elnéztük a körülöttünk elterülő vidéket, simán el tudtuk volna képzelni, hogy valamelyik sziklatorony mögül mindjárt kiugrik egy T. A vonatút után a személyzet óriási traktorkerék-belsőket nyomott a kezünkbe, ezekkel folytattuk a sétát, rögtön egy függőhídon keresztezve a Nile folyó vadregényes, sziklás völgyét.

Odafent, a barlang bejáratánál rövid szusszanást és eligazítást követően felkapcsoltuk a sisakra szerelt barlangászlámpát, és belevetettük magunkat a hegy gyomrába.

Gumi fergek, Gumirák, plasztik féreg, gyíkok

A világító barlangi férgek bedrogozzák áldozataikat Miközben azon gondolkoztam, mi a fenét keres egy tucat ember talpig békaruhában, traktorbelsőt mindenféle féreggyógyszer előtt görgetve a föld belsejében, a vezetőnk elmesélte, hogyan fedezték fel a barlangot, amelyet metróalagútra hasonlító járatai miatt Metró-barlangnak vagy maori nevén Ananui-barlangnak neveznek.

Egy helyi farmer megfelelő gerendafa után kutatott az erdőben a kutyájával, amikor megtalálta az egyik bejáratot. A kutya lábnyomai még ma is láthatóak a barlang egyes szakaszain, jól mutatva a hely viszonylatos érintetlenségét.

Felfedezése idején ez a nyolc kilométer hosszú barlang számított az ötödik legnagyobbnak Új-Zélandon, mára már csak a kilencedik a sorban. A Metro-barlang Új-Zéland kilencedik legnagyobb barlangjaFotó: Underworld Adventures A hely egyszerű cseppkőbarlangnak sem volt utolsó. Függő és álló cseppkövek, cseppkőoszlopok és -drapériák mindenütt. A barlangi alakzatok elmaradhatatlan fantázianevei sem hiányoztak, láttunk kastélyt, dinoszaurusz-lábnyomot, álkapcsot, de még egy kalapját elhagyó gonosz boszorkányt is.

A Geonosison kitenyésztették a mutáns acklayt. Brutális ragadozó, amely leggyakrabban három-négyfős csoportokban támad a prédára, azonban őshazájában még ez a nagyméretű gyilkos sem számított csúcsragadozónak.

Persze csak ezért nem jöttünk volna ide, hisz ilyet otthon is láthatunk, és még traktorgumibelsőt sem kell cipelnünk hozzá. A csoda az egyik majdnem cseppkőmentes, fiatalabb járatban várt ránk. Örökvidám vezetőnk egyszer csak megállította a csapatunkat, és arra kért minket, hogy kapcsoljuk le a lámpáinkat.

Néma ámulat követte az utolsó sisaklámpa lekapcsolását, ugyanis a terem mennyezetén és oldalában néhány tucatnyi apró, kékes fénypont világított a sötétben. Ekkor találkoztunk először a glowwormvagyis a világító férgek egyedeivel. Az állatka a fungus gnat nevű légy lárvája, amely csak Ausztráliában és Új-Zélandon honos, és a sötét, szélmentes, víz közeli helyeket szereti.

gumi féreg a zsákmányban

Életének második fázisában, amikor a lárva kikel, a barlang mennyezetére pókhálószerű anyagból fészket épít magának, melyből apró, vékony szálak sokaságát lógatja le. Ezeken a szálakon ragadós anyag cseppjeit helyezi el, majd megkezdi az áldozatok becserkészését.

Az apró szúnyogok, bogarak a csillagos éjszakai égboltnak hitt fény felé haladva belerepülnek a világító férgek csapdájába, hogy aztán a szálakra helyezett ragadós anyagtól elkábuljanak, és így a világító féreg prédájává váljanak. A gumiabroncsban ülve, egymásba kapaszkodva csorogtunk lefelé a barlangpatakban, fölöttünk a mennyezet egybefüggő sávokban fénylett a kéken világító lárvák ezreitől, melyek valóságos galaxisokat alkottak.

Megilletődötten figyeltük a csodálatos jelenséget, mintha egy másik világba csöppentünk volna. A világító férgek egyébként egyik gumi féreg a zsákmányban szervükkel világítanak, egy oxigént használó kémiai folyamat révén. A fényük intenzitása attól függ, hogy mennyit ettek. Amelyikük több zsákmányt ejtett, annak erősebb a fénye, amelyikük kevesebbet, annak halványabb.

Ugyanígy a bebábozódás előtti lárvalét hossza is hónap széles galandféreg tojás a székletben változik, attól függően, hogy mennyit sikerült gumi nasaya férgek a zsákmányban.

A lények életének harmadik fázisa, a bábból kikelt legyek élete meglehetősen rövid, csupán néhány órás, de legfeljebb egy-két napos lehet. A legyek nem vesztegetik az időt, kizárólag a párzásra koncentrálnak.

gumi féreg a zsákmányban

Rövid életük során még enni sem képesek, ugyanis nincsen szájszervük. A barlang kijáratánálFotó: Underworld Adventures A barlangból kiérve úgy éreztük magunkat, mintha most szájférgek okoznak volna vissza egy űrutazásból.