Parazita a bordákban, Fonálférgek (Nematoda)
Többsejtű állatok országa Regnum Animalia Subregnum: Valódi szövetes állatok Eumetazoa Kétoldali részarányosak tagozata Bilateria Főtörzs: Pseudocoelia ál-testüregesek Fonálférgek törzse Nematoda A fonálférgek viszonylag egyszerű testfelépítésű, nem szelvényezett, hengeres, keresztmetszetben kör alakú szervezetek. Több elsődleges — csak rájuk jellemző — tulajdonságuk van, pl.
Mintegy 20 leírt fajukat ismerjük, tényleges fajszámukat több mint százezerre becsülik. Testméretük a 0,3 mm és 8 m között változik. Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatóak: szabadon élők és élősködők.
Navigációs menü
Megtalálhatóak a tengerekben, félig sós és édesvizekben, szikes vizekben, hévvizekben, talajokban, mohapárnákban, avarban, trágyában stb.
A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak. A ragadozó fajok kisebb állatokkal támadnak parazita a bordákban. Sok faj növényparazitává lett. Jelentős számban különböző állatfajok élősködői. A fonálférgek testének egyes részei hatsugaras vagy kétoldali szimmetriájúak.
A kültakaró három részből áll. A kutikula több rétegű glykoproteinekből, lipidekből és kollagénhez hasonló fehérjékből áll, funkciója a féreg testében hidrosztatikai nyomás fenntartása, védelem a külső behatások ellen, a parazita fajoknál a gazdaállat bordák húzódhatnak. Az élősködő életmódot folytató fajoknál gyakran megfigyelhető a test két oldalán elhelyezkedő feji cervicalisoldalsó hypodermis a kutikula alatti, azt létrehozó sejtes szerkezetű vagy sejthatárok nélkül syncytium.
Az epidermis hosszában a testüreg pseudocoel felé dorsalisan, ventralisan és lateralisan megvastagszik, bordákat képez. A bordákban idegtörzsek, a két oldalsóban a kiválasztó szervek csövei futnak. Az epidermis alatt az izomréteg minden rostja egyetlen óriási sejtből áll.
Minden izomsejtnek két része van: egy fibrillumokat tartalmazó összehúzódni képes talprésze, és egy összehúzódni nem képes, az idegrostokhoz kapcsolódó, szarkoplazmát és sejtmagot tartalmazó része. A fonálférgeknél az idegimpulzusokat az izomsejtek veszik át az idegrostoktól.
Belső élősködők: férgek
A szájnyílás a féregtest elülső végén terminálisan, illetőleg dorsalisan vagy ventralisan nyílik, ajkak veszik körül. Az ősi típusú fonálférgeknél 6 ajak labium található, mindegyik tapintószemölcsöket papillák és sertéket visel.
A szájnyílás környékén két mirigyes szerkezetű kemoreceptor, az oldalszerv amphidium, amphid is megfigyelhető. A szájnyílás a kutikulával bélelt szájüregbe vezet. Ha a szájüreg erősen fejlett, fala megvastagodott, szájtok a neve.
Milyen károkat okoznak az paraziták?, Te tudsz róla, hogy benned van-e parazita??
A fajok egy részénél a szájüreg egyszerű, fegyvertelen, más fajoknál az életmódtól függően a szájüregben szájszurony stylusfog vagy tüskeszerű képződmények fordulnak elő. A nyelőcső izmos, lehet egyszerű és tagolatlan.
Számos fajnál egy vagy két hagyma alakú duzzanat bulbus található. A nyelőcső két részre osztható corpus, postcorpus.
Az utóbbiban helyezkednek el a nyelőcsövi mirigyek. A bélcső egyszerű, fala egyrétegű hengerhámsejtekből áll.
A laboratóriumi diagnózis korlátai emberi toxocarosisban
A végbélnyílás a farki vég közelében, midig a hasi oldalon van. A gázcsere a kültakarón át történik. A kiválasztó szerv kétféle típusú. Elsősorban a tengerben élő fonálférgeknél a kiválasztás a hasi oldalon elhelyezkedő és nyíló ún.
A paraziták testének megtisztítása rizzsel
Ebből fejlődött ki a csőrendszerrel működő kiválasztó szerv. Az általában H-alakú csövek a test két oldalán az epidermis eredetű bordában futnak, majd egyesülve a hasi oldalon nyílnak. A fonálférgek idegrendszere a különböző fajoknál hasonló körömféreg kezelés után, meghatározott, csekély számú idegsejtből áll.
Központja a garat körül található ideggyűrű, ebből vastagabb, ventralis parazita a bordákban dorsalis, illetve vékonyabb subventralis és subdorsalis idegtörzsek alakulnak ki. Az parazita a bordákban harántágak kötik össze. Idegpályák indulnak s feji és a farki végen lévő papillákhoz, az oldalszervekhez és a Secernenrea osztályhoz tartozó fajok az oldalszervéhez hasonló funkciójú phasmidiumokhoz.
Megbetegítenek a bennünk élő paraziták
A legtöbb fonálféregfaj váltivarú. A hímek rendszerint kisebbek, mint a nőstények. Egyes fajok időnként szűznemzéssel is szaporodnak. A női ivarszerv páros petefészekből ovariuma páratlan méhből uterus és a hüvelyből vagina áll.
Paraziták idegrendszere. Hogyan ismerhetjük fel a parazitafertőzést?
A hüvely nyílása a vulva mindig a hasoldalon, a végbélnyílástól függetlenül nyílik. Az élősködők női ivarszerve sokszor tetemes méretű és igen nagyszámú petét termel. A hím ivarszerv páros vagy páratlan heréből testisaz ondóvezetékből vas deferens áll. Ezt az ondókilövellő cső ductus ejaculatorius követi.
A hím ivarszerv a végbéllel közös kloákába torkollik. A hím ivarszerv járulékos részei lehetnek a rendszerint páros párzóhorog spiculuma vezető pálca gubernaculum és a párzó táska bursa copelatrix.
Fonálférgek – Wikipédia
A fonálférgek lehetnek petetartók oviparovoviviparok barázdálódó petét vagy 1. Az egyedfejlődének a petesejt megtermékenyítésétől az 1. A postembrionális fejlődés során a lárvák négyszer vedlenek. A fonálférgek kutikulája két vedlés között is növekszik.
Milyen károkat okoznak az paraziták?, Parazita növény – Wikipédia, Paraziták a bordákban
Az élősködő életmódot folytató fonálférgek kifejlődéséhez csak gazdaszervezetre közvetlen fejlődésű fonálférgekvagy köztigazdá k -ra és végleges gazdára van szükség. A fertőző lárvák rendszerint a 2.
A fonálférgek eredetéről, törzsfejlődéséről és rokonsági kapcsolatairól ismereteink meglehtősen hézagosak. Testük fosszilizációra alkalmatlan. Feltehető, hogy a többi ősszájútól már a kambriumban különváltak és önállóan fejlődtek.
Közvetlen és gyors embrionális fejlődésük, testük ősi szervezetlensége, a tagolatlan test, a sejtállandóság, a sugaras szimmetria, a csillók teljes hiánya, a parazitizmus arra utalnak, hogy a fonálférgek egyenes irányban progresszíven fejlett szervezetek.
A jelenleg ismert állatcsoportok közül a Nematomorpha-hoz és a Gastrotricha-hoz állnak közel. Származástanilag elsődleges a szabadon élő életmód.
Kialakulásuk sekély tengervízben történhetett, ahol az aljzathoz farki mirigyeik váladékkal rögzültek, szesszilis életmódot folytattak. A tengerből hódították meg az édesvizet és a szárazföldet. Az élősködő életmód kialakulása — más parazitáknál is — a gazdák filogenetikus fejlődésével hozható összefüggésbe, nem egyetlen törzsfejlődési vonalon következett be azaz az élősködő férgek nem egymás legközelebbi rokonai.